Új opera Alfred Hitchcock filmjéből! Jegyek a budapesti előadásra itt!

Kelt: 2015.06.19

Alfred Hitchcock filmjéből készült opera, amit 2015. július 2-án a Thália Színház színpadán láthat a közönség az Armel Opera Fesztivál részeként. Annelies VAN PARYS: Private View.

Szövegét Jen HADFIELD T.S. Eliot-díjas költő írta Alfred HITCHCOCK Hátsó Ablak című filmje alapján. Angol nyelvű előadás magyar és francia felirattal.

MUZIEKTHEATER TRANSPARANT
ANTWERPEN, BELGIUM
Rendező: Tom CREED
Vezényel: Etienne SIEBENS

Szereplők:
A Neue Vocalsolisten Stuttgart énekesei -
Johanna ZIMMER - szoprán
Truike VAN DER POEL – mezzoszoprán
Martin NAGY - tenor
Guillermo ANZORENA – bariton
Andreas FISCHER – basszus

KÖZREMŰKÖDIK:
A Pannon Filharmonikusok
Dramaturg: Gaea SCHOETERS
Videó és díszlet: 331/3 Collective
Világítás: Peter QUASTERS
Jelmez: Viviane COUBERGS
Technikusok: Pat CAERS, Janneke DONKERSLOOT

Az előadást 2015. július 2-án a Thália Színház színpadán láthatja a közönség az Armel Opera Fesztivál részeként.

Online jegyvásárlás ide kattintva!

AZ OPERÁRÓL:
Jelen világunkat képek határozzák meg, magán-univerzumunk olyan vizuális ingeráradatban fürdet bennünket, mely képes jóval mélyebb és komplexebb jelentést hordozni a szavakkal körülírhatónál. Ez a jelenség a színházi világ alkotóinak látásmódját, a darabok vizuális megjelenését sem hagyja érintetlenül. Ez a trend változatos módokon bukkan fel a világ színpadain, a vetített díszlettől a szereplők gesztusainak óriásivá nagyításáig. Ezekben a multimédiás és interdiszciplináris videomegoldásokban az a közös, hogy a színházban önmaguk sosem jutnak főszerephez, sosem állnak a cselekmények origójában, annak mozgatórugójaként. Ebben a tekintetben a Private View gyökeresen eltér a közönség által megszokottól és általánosságban véve a zenés színházi előadásoktól: a zene itt másodlagos, a narratívát elsősorban a vetítés hordozza. Hősei – bár érzelmekről és motivációikról énekelnek, sőt még a közönséggel is kommunikálnak – nem a megszokott operakarakterek, és nem is történetmesélők: a rendezői szándék értelmében semleges operátorokként funkcionálnak csupán. A Private View talán annyiban követi a „normális” színházi gyakorlatot, hogy képes abba az illúzióba ringatni közönségét, hogy lassan de biztosan feltárulnak majd az eseményeket mozgató erővonalak és valós okok. Nem is sejtjük, hogy Tom Creed rendezése rendre átejt minket – mégha a lehető leglebilincselőbb és legszórakoztatóbb módon teszi is ezt. A Private View a vetített valóság és a képzelet kapcsolatát kutatja, lerombolva a „biztonságos távolság” gondolatát. A zene, a vetítés, s a fent említett operátorok különleges atmoszférát teremtenek, melyben a paranoia, a humor, a feszültség egyaránt megfér; mely nemcsak stimulálja a néző képzeletvilágát, de gyanakvásra, a látottak megkérdőjelezésére is sarkall bennünket.

A CSELEKMÉNY
Egy háztömb zárt világában járunk, a lakók igencsak maguknak valók, nem igazán ismerik közvetlen szomszédaikat sem. A neurotikus fiatal lány el sem meri hagyni lakását, mindennapjait kényszerbetegsége bilincsében tölti. Az örökké magányos férfiú kizárólag álmaiban képes a csábításra. Az extravagáns fiatal párocska igyekszik különc színben feltűnni, de valójában nem tudnak elmenekülni saját kisstílű, unalmas életük elől. A leszbikus pár tökéletesen boldognak tűnik, olyannyira, hogy senki sem sejti, otthonukat lelki terror uralja. És persze ott az idős hölgy is, akivel senki sem fogalkozik, de aki mégis mindent lát. A ház gondnoka az egyetlen, aki minden ajtón bekopogtat, és arról is van fogalma, mi zajlik mögöttük. Ő azért marad láthatatlan, mert a lakók csupán eszközként kezelik, egymásról azonban még ennyi tudomást sem vesznek. A házba új lakók költöznek, diákok. Ők próbálnak kapcsolatot teremteni a többi lakóval, de próbálkozásaik a gyanú és a közömbösség falába ütköznek. Az ajtók zárva maradnak. Gyilkosság történik. A paranoia eluralkodik az egész házban.

Megosztás: